Ha a hivatás szót halljuk, mindannyiunk előtt megjelenik egy orvos, egy katona vagy bármilyen más magasztos célért dolgozó ember.

Azonban a hivatásod bármi lehet bármilyen területen, még az is, amiről most még nehezen tudod elképzelni, hogy az lehet.

Hiszen mivel találkozunk nap mint nap a hírekben? Munkaerőhiány van, aki értékes volt, az külföldön dolgozik már, az Y generáció pedig úgy váltogatja a munkahelyeit, mint más a zokniját.

A másik oldalon munkaerőhiány következtében egyre inkább rákényszerülnek arra a cégek, hogy jó feltételeket biztosítsanak azoknak a dolgozóiknak, akiket értékesnek tartanak, azért, hogy megtartsák őket.

Nincs már az a világ, hogy az első munkahelyről mentek nyugdíjba az emberek, ugyanakkor a jóléti társadalmakban számtalan egyéb kötelék miatt ragadhatunk meg egy-egy munkahelyen, még ha érezzük is, hogy nem jó ott már nekünk.

Nehezebb lett ez a kérdés, ugyanakkor több választási lehetőséget hagy előttünk. Mivel kinyílt a világunk, számtalan dolgot tanulhatunk, ami érdekel minket, utazhatunk, kipróbálhatjuk magunkat akár teljesen különböző területeken. Ez pedig sokszor vezethet döntésképtelenséghez.

Hiszen ha bemegyünk egy hipermarketbe mosóport venni, nehezebben fogunk dönteni a hatalmas választékból, mint a sarki kisboltban, ahol kétféle áll a polcon.

Van, akit a család nyomása kényszerít rá fiatalon egy pályára, amit aztán megszokik, talán meg is szeret és sosem teszi fel a kérdést, mire vágyott ő igazán. És ez rendben is van így, hiszen becsülendő, ha valaki viszi, amit vállalt.

A másik ember csapong akár egy életen át, mindenbe bele-belekapva, és semmiben nem tud igazán elmélyülni, noha mindig azt csinálja, amit szeret, csak nem sokáig tart ki az érdeklődése.

Nincs általános érvényű igazság, inkább csak néhány kérdés, amit Te is tegyél fel magadnak, és adj rá őszinte válaszokat.

1. Mennyire vagy lelkes, örömteli, ha a munkádról beszélsz? Kerülöd inkább a témát, vagy szívesen számolsz be az eredményeidről a családod, barátaid előtt?
2. Látod-e magad 1-5-10 év múlva, vannak-e terveid azzal kapcsolatban, amit most csinálsz?
3. Vissza tudsz még emlékezni a gyerekkori álmaidra? Mennyiben tükrözi őket a jelenlegi életed?
4. A szabadságok tartják benned a lelket, vagy örömmel mész be dolgozni? Akár egy végtelen hosszúnak tűnő hétfői napon is?

Ha a szívedre teszed a kezed, tudod a választ ezekre a kérdésekre. Ha a helyeden vagy, és a hivatásodat éled, nem csak azért dolgozol, hogy legyen mit elkölteni a munkád kipihenésére, hogy töltekezz a mindennapok taposómalmából. Szívesen és lelkesen beszélsz róla, és tele vagy tervekkel, amiket a munkádban szeretnél elérni hosszú távon. Nem csak a következő 1-2 évben.

Természetesen ha a szerencsések közé tartozol, akkor is jöhetnek nehezebb időszakok. Amikor kimerülsz, elég lesz a kihívásokból, nehezedre esik hajtani magad előre és szíved szerint hagynád az egészet, valami újba kezdenél.

Mindenkivel előfordult már hasonló, hiszen az energiaszintünk nem állandó, nem beszélve a körülményeinkről. Ilyenkor érdemes megállnod egy kicsit, végiggondolni, hogy miért égtél ki, miért érzed azt, hogy elég, hova tűnhetett a korábban legyőzhetetlen lelkesedésed. Hiszen ugyanaz az ember vagy, aki akkor, csak meg kell találnod, ami elveszett. Ami lehet egy egészen apró összetevő is, amit ha meglátsz, ismét visszatalálhatsz önmagadhoz. Értékeld át, min kell változtatnod, és kezd el szép lassan.

És mi a helyzet akkor, ha úgy érzed az életed péntek estétől vasárnapig tart. Ha már hétfőn reggel a pénteket várod és ez így megy hosszú évek óta.

Ebben az esetben csak egy kérdésem van: meddig szeretnéd ezt még így csinálni? Mire vársz, miben reménykedsz, amitől ez egyszer csak változni fog? Miért nem veszed inkább kezedbe az irányítást?

Nem könnyű a felismerés, hogy az az út, amin hosszú ideje jársz nem a tiéd, csak kényszerből vagy ezen a pályán. És persze ha ilyenkor mélyebbre ásol magadban, jönnek a kifogások, miért nem változtathatsz, ezernyi logikus észérv, indok, amik meggyőznek, maradj veszteg.

A jobbik eset, ha megengeded magadnak, hogy vágyj rá, mert az elindít valami felé, hajtóerőként szolgál.

Gondolj arra, mivel töltöd legszívesebben az idődet? Hogy már olyan rég nem volt ilyen, hogy nem is emlékszel rá? Akkor keresd meg újra! 

A munkaideje mindenkinek ugyanannyi, az nem mindegy, hogy mi történik közben. Hogy ki megy el reggel és ki érkezik vissza este. Ha már abban nem választhatsz, hogy dolgoznod kell, csináld azt, amiben Te vagy a legjobb, ami lelkesedéssel tölt el, ami hajt előre. Ugyanaz történik akkor is: dolgozol. Csak a végeredmény lesz egészen más.

WE program